A háromszor koronázott király
Fejezet: A VIRÁGZÓ ÉS A HANYATLÓ KÖZÉPKOR MAGYARORSZÁGON
Lecke: A HÁROMSZOR KORONÁZOTT KIRÁLY
I. Három jelölt, egy király
- főúri hatalom növekedése a 13. sz. második felében (birtokok, hivatalok, magánhadseregek)
- fegyveres összecsapásaik félelemben tartották az országot
- hatalmukat nem korlátozó uralkodót szerettek volna
- 3 jelölt: (1) Károly Róbert (Anjou család, Nápoly)
(2) Vencel (a cseh király fia)
(3) Ottó (bajor herceg)
- 1310-re a pápa és a főurak egy részének támogatásával megszabadult vetélytársaitól, s így abban az évben harmadszor is megkoronázták Károly Róbertet (az 1301-es és 1309-es első két koronázás nem felelt meg minden feltételnek)
- 1301 (1308) – 1342: I. Károly uralkodása
II. Harc a tartományurakkal
- az ország legbefolyásosabb birtokosai: tartományurak (oligarchák)
- a legfontosabb tartományúri családok: Csák, Aba, Kőszegi, Kán, Subics
- I. Károlynak – uralma megszilárdításához – le kellett számolni az oligarchákkal
- a 10 évnél is hosszabb küzdelem a király győzelmével végződött (fontos csata: 1312 – Rozgony)
- bőségesen megjutalmazta támogatóit (birtok, vár, hivatal), akik cserében kötelesek voltak katonákkal segíteni az uralkodót
III. Gazdasági intézkedések
- zsugorodó királyi birtokok, csökkenő bevételek
- szükség van a kincstár bevételeinek növelésére
- I. Károly bevételeinek forrásai: (1) bányabér
(2) nemesfém-monopólium
(3) harmincadvám
(4) kapuadó
- értékálló aranypénzt adott ki (fiorino d’oro: aranyforint)
IV. Hadakozás és diplomácia
- hódításai leginkább dél felé irányultak (pl. Szerbia, Bosznia)
- többször összecsapott Ausztriával is
- 1335: visegrádi (hármas) királytalálkozó:
(1) I. Károly (magyar), János (cseh), Kázmér (lengyel)
(2) szövetség egymás kölcsönös megsegítésére
(3) Bécs városát elkerülő kereskedelmi útvonal létrehozása
(4) Kázmér és Károly külön megállapodása a lengyel trón örökléséről