Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mohácshoz vezető út

2011.04.14

 Fejezet:           A VIRÁGZÓ ÉS A HANYATLÓ KÖZÉPKOR MAGYARORSZÁGON

Lecke:             A MOHÁCSHOZ VEZETŐ ÚT

 

I. A királyi hatalom gyengülése

 

-          1490: Mátyás halála (Bécs

-          törvénytelen fiának (Corvin János) szánta a trónt, ő azonban egyéb címekért és birtokokért cserébe lemondott arról

-          a „jelentkezők” (Habsburg Miksa, Jagelló Ulászló, János Albert) közül az 1490-es rákosi országgyűlés a lengyel Ulászlót választotta magyar királlyá, akihez Beatrix azonnal feleségül ment (bár Ulászló az esketést szándékosan elrontó pap segítségével később felbontatta e frigyet)

-          II. Ulászló (1490-1516) oklevélben erősítette meg megválasztásának feltételeit

-          a főurak hatalma megnőtt uralkodása alatt („Dobzse, dobzse!”), a királyi kincstár pedig kiürült

-          1505: a köznemesség hatására a rákosi országgyűlésen végzést fogadtak el, miszerint idegen uralkodót többé nem választanak magyar királynak („rákosi végzés”)

-          1506: Ulászló örökösödési szerződést kötött a Habsburgokkal

 

II. Dózsa parasztháborúja

 

-          a nemesség és a földesúri függés alól kibújni akaró árutermelő gazdagparaszti réteg között ellentét bontakozott ki (a piaci érdekek miatt)

-          X. Leó pápa keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen (Bakócz Tamás esztergomi érsekre bízta a szervezést)

-          a bűnbocsánat reményében rengeteg paraszt csatlakozott a sereghez

-          a nemesség egy része akadályozta a toborzást (féltek a felfegyverzett parasztoktól)

-          az uraikat árulónak tartó paraszti sereg a fősereg parancsnokának, a volt végvári tiszt Székely Dózsa Györgynek a vezetésével a nemesek ellen fordult

-          az Alföldön végigvonuló, s több véres csatát sikerrel megvívó paraszti sereg létszáma folyamatosan nőtt

-          a kezdeti győzelmek után az egyesített főúri seregek mindenhol felszámolták a parasztok ellenállását, s a Temesvárt ostromló fősereget is szétverte Szapolyai János (erdélyi vajda)

-          a felkelésben részt vevő parasztokon az urak véres és kegyetlen bosszút álltak (Dózsa kivégzése)

 

III. A mohácsi katasztrófa

 

-          II. Ulászló halála után 10 éves fia, II. Lajos (1516-1526) lett a magyar király

-          I. Szulejmán szultán parancsára a török újra Magyarország felé kezdett terjeszkedni

-          1521: Nándorfehérvár (az ország déli kapuja) elfoglalása

-          az 1526-ban induló újabb török támadást Mohács mellett szerette volna megállítani a Tomori Pál (kalocsai érsek, főkapitány) által vezetett magyar sereg

-          1526. augusztus 29-e a magyar történelem egyik legsúlyosabb vereségét hozta; okai:

(1)     a parasztháború súlyos veszteségeket okozott az országnak

(2)     a királyi hatalom végletesen meggyengült

(3)     az ország nem számíthatott külső segítségre

(4)     rendkívül rosszul választotta meg a magyar vezetés a hadszínteret és a stratégiát

-          a szemtanú Brodarics István beszámolójában írt a király haláláról (Csele-patak), a magyar főpapi és főúri réteg „lefejeződéséről” és Kanizsai Dorottya embereinek gyászos munkájáról (15 000 halott) is…

-          Szulejmán ekkor még kivonult a Magyar Királyság területéről (bár az ország a lába előtt hevert)